Bejegyzések

Jack Daniel's whiskey

Jack Daniel’s

Tennessee egyes vidékein mind a mai napig nem csak a lepárlás, de még a szeszes italok forgalmazása is tilos, ezért az államot az amerikaiak egyszerűen csak a legszárazabbként szokták aposztrofálni. A helyiek mély vallásosságából fakadó kvázi alkoholtilalom ellenére mégis itt, Lynchburg városában áll a világ talán legismertebb whiskey-jének otthona, a Jack Daniel’s lepárló.

A motorosok, rock’n’roll hősök és más életművészek körében valóságos nemzeti italként jegyzett Jack Daniel’s története a legmegbízhatóbb források szerint 1850-ben vette kezdetét. A korabeli feljegyzések szerint legalábbis ebben az esztendőben jött világra a skót bevándorló családból származó Jesper Newton „Jack” Daniel, akit azonban rossz magatartása miatt szülei rövid úton egy lelkipásztor gondjaira bíztak. A szigorú nevelés pedig ha másra nem is, de arra legalább jó volt, hogy az ifjú Jack tizenhárom éves korára már mindent tudott a lelkész úr házi lepárlójának működéséről, így hamarosan meg is vette azt nevelőjétől, majd a Lynchburg mellett fekvő Cave Springs-be költöztette.

Jack egészen 1907-ig maga vezette az egyre sikeresebb üzemet, majd halála előtt nem sokkal kedvenc unokaöccsére, egy Lem Motlow nevű úriemberre bízta az irányítást. (Az alapító nem sokkal későbbi, vérmérgezéses halálát egyébként egy elfertőződött seb okozta, amelyet páncélszekrénye szokásos reggeli rugdosása során szerzett.) Az örökségére oly büszke rokon az államban 1910-ben bevezetett alkoholtilalom idején is minden erejével azon volt, hogy életben tartsa a márkát. Egy ideig még Alabama és Missouri államokban is szerencsét próbált, de a Jack Daniel’s feltámadása csak évekkel a tiltás feloldását követően, a Lynchburg-i üzem újranyitásakor jött el. Az azóta eltelt évtizedek alatt pedig a Jack a világ egyik legnépszerűbb szeszesitalává lett.

Az ital egyedülállóan tiszta és kiegyensúlyozott ízvilágának titka abban az egészen különleges, csak Tennessee-ben használatos lepárlási eljárásban rejlik, melynek köszönhetően az államban készülő italokat nem is a Kentucky-ban bevett bourbon, hanem tennessee-whiskey néven illetik. A hatalmas duplaüstökben főzött Jack Daniel’s Tennessee Whiskey-t az érlelés előtt egy apró lyukakkal tűzdelt, hosszú csőrendszerbe vezetik. A kis lyukakon keresztül napokon át csepeg a finom lé, hogy átszűrje magát a csövek alatt fekvő, juharfából készült faszénen, így alakítva ki a Jack Daniel’s csodásan kerek és selymes világát.

  • Régió: Tennessee
  • Alapítva: 1866
  • Tulajdonos: Brown-Forman
whiskey

Whisky

Származás

A whiskyknek két fő csoportja van. Az ír illetve skót whisky, és az amerikai whiskey.(Kanadában megint whisky a neve) A whiskyt Írországban szerzetesek fedezték fel a VI. században. (a legenda szerint Szent Patrik hozta el a lepárlás titkát az íreknek 461-ben). Az első írásos emlék 1170-ben említi II. Henrik írországi hódítása kapcsán. Az első szeszfőzde 1608-ban nyílik Bushmillsben, majd megjelenik az első híres márka a Jameson whisky, és 1817-ben csak Skóciában 2000 szeszfőzdét tartanak nyilván. A XIX. században az ír és skót whisky már világhíres, és fizetőeszközként is elfogadják.

Amerikába az első telepesekkel kerül a whiskey, akik mindjárt lakóhelyük megépítése után megalapították az első lepárlókat. 1776-77-ben megjelent az első kukorica alapú bourbon whiskey, amely nevét Kentucky állam Bourbon megyéjéről kapta. 1769-ben Kanadában is megépült az első desztilláló, és a XIX. században már itt is elterjed a whiskey lepárlás. Az első híres amerikai márka a Tennessee whiskey, amely 1825-ben jelent meg, de 1866-ban megnyílik az első Jack Daniel’s gyár is. 1936-ban az amerikai whiskeyt már szabványosítják, és 64-ben a bourbon név is védetté válik.

Készítése, előállítása

A malátázott árpát Írországban forró levegőn szárítják és erjesztés után háromszor párolják, míg Skóciában tőzeg füstje felett szárad és kétszer párolják. A lepárlás után az italt kiégetett hordókban érlelik. Egyes fajtákat (pl. a Tennesseet) faszénen szűrnek át, míg másokat gabonaszesszel hígítanak. Színüket részben a füstölés, részben a hordózás folyamán kapják.

Jellemzés

A whisky gabonából (búzából, rozsból zabból, vagy kukoricából) készült gabonapálinka, amely tartalmazza mindazokat az ízbeli, aromabeli és egyéb sajátosságokat, amelyeket általában a whiskeynek tulajdonítunk. Az aranysárga vagy barnás ital fajtája szerint markánsabb vagy semlegesebb ízű lehet, alkoholtartalma 40-45%.

Híres márkái

A négy fő fajta a skót whisky, az ír whisky, az amerikai whiskey, és a kanadai whisky. A legmarkánsabb a skót whisky, amely erős, füstös ízét a tőzeg füstjétől kapja. A skótok eredetileg malátázott árpából készítették a whiskyt, és csak később lágyították a kukorica alapú grain whiskyvel.(Ebből lett a scotch.) Az írek az árpán kívül rozst, búzát, sőt zabot is használnak whisky alapul, és a zamatot itt a hordós érlelés adja. Az amerikaiak két whiskey-félével is dicsekedhetnek: a bourbon kukorica alapú, és égetett hordóban érlelik, a rye viszont rozs alapú, és fűszeresebb ízű fajta. Létezik a blended whiskey is, amely kevert, vagy higított whiskeyt jelent. A kanadai whisky is egyfajta keverék, hiszen kukorica, rozs, és búza keverékéből párolják le, de ennek ellenére szintén rye-nak nevezik.

Szervírozása, fogyasztása

A whiskyt széles aljú whiskys pohárban jéggel vagy jég nélkül lassan, ízlelgetve fogyaszthatjuk. Az egyszeri felhajtásra szolgáló standard mennyiség két és fél uncia (kb. 7 cent), szaknyelven „ball”.