A rum és a koktélok
A bárosok számára talán legkedvesebb párlatféleség a legkülönfélébb ízvilágú italokat öleli fel. Találhatunk itt szinte a vodka könnyedségével vetekedő fehérrumokat, fűszeres és édes karakterű, már-már likőrre emlékeztetető barna rumokat, de akár a konyakok eleganciájával is vetekedő érlelt változatokat. A közös ebben az italokban, hogy kivétel nélkül a cukornád feldolgozásakor keletkezett melaszból készül (kivétel a Francia-Antillákról származó rhum agricole, amelyet közvetlen a cukornád levéből erjesztenek). Attól függően, hogy a karibi térség melyik szegletéből, pontosabban szigetéről származik, alapvető és általános jegyeket hordoz. A Kuba, Bahama, Puerto Rico-n készült rumok általában könnyedebbek, míg a Jamaikán, vagy éppen Guyana-ban készült párlatok kifejezetten nehéz, testes párlatot adnak. Erről érdemes a gyakorlatban is meggyőződni, egy-egy finom rum kóstolásával és összehasonlításával magunk is kipróbálhatjuk. Ennek alapján az egyes koktélokhoz ki tudjuk választani a legmegfelelőbb rum stílust, rum márkát.
Kinek köszönhető a rum felvirágzása?
Ugyanannak a személynek, aki 1492-ben felfedezte az Újvilágot, és Kolumbusz Kristófként ismer a történelem. Ő vitte magával a második karibi útjára a Kanári-szigetekről az első cukornádat, és telepítte a hajdani gyarmatokon. A nád szolgáltatta az első alapanyagot a cukor és a nádpárlat készítéséhez.
Milyen a tengerész rum?
A brit haditengerészetnél szokás volt a matrózok napi fejadagja, ami az ezerhétszázas évek elején mai űrmértékek szerint majdnem két és fél deci erős rumnak felelne meg. Igaz nincs pontos megjelőlés, amellyel konkrétan meghatároznák a „navy rum”, vagyis tengerész rum kifejezést, de általában sötét, erőteljes, markáns karakterű, testes italt értünk alatta. A porció természetesen az idő előrehaladtával mindig csökkent, Vernon admirális parancsára ez az adag a felére csökkent, ezt is napi kéteszeri alkalommal osztották és ráadásul négyszeres vizes hígítással. Arról már nem is beszélve, hogy a skorbut elleni harc részeként friss zöldcitromot is facsartak az itókába, amely korabeli koktélként is felfogható és tekintettel a parancsnok állandóan viselt esőkabátjára és az ebből eredeztethető gúnynevére ( Old grogram) a koktélt is „grog”-ra keresztelték.
Mit fogyasztanak a szellemek a Karib-térségben?
A francia konyakoknál megszokott angyalok jussa kifejezés mintájára vagy ettől teljesen függetlenül, az Antillákon, de főleg Jamaikában „Duppy share”-nek vagyis szellemek jussának hívják a rum érlelés alatti párolgását. Úgy tűnik a helyi szellemek sokkal mohóbbak a francia angyaloknál, hiszen itt a párolgás évente akár nyolc-tíz százalékra is rúghat, ami nyilván a forró klímával magyarázható. Ezért számtalan rummárka elsősorban a hűvösebb és kiegyenlítettebb éghajlatú Angliában érleli a készleteit ahol ez a veszteség kb. két százalék. Fontos szerepe van az érlelőhordóknak is, hiszen főleg amerikai Bourbon whiskeys- , és francia konyakos hordók a legbeváltabbak a zónában, de egyes üzemek kőrisfából készített tárolókra esküsznek leginkább.
Hogyan szokták a rumokat fogyasztani?
Szerencsére már hazánkban is megjelentek az érlelt, igazán nemes rumok, amelyek ugyanolyan elegáns és kifinomult ízvilágot hordoznak, mint bármely finom brandy vagy gyümölcspárlta, így pontosan ugyanúgy – tulipános kóstolós, vagy konyakos ballonban szobahőmérsékleten fogyasztandók, mint egy híres konyak. A kevésbé fenkölt rumok ritkán shotos pohárban, de sokkal inkább egzotikus koktélok alkotójaknt kerülnek ki a vendégekhez.
A Rumok sokféleségét bizonyítja, hogy sok ismert és kedvelt koktéloknak szolgál alapul. Ilyenek az Acapulco, a Bacardi koktél, a Cuba Libre, a Daiquiri, a Long Island Ice Tea, a Mai Tai különböző fajtái, a Mojito, a Pina Colada és a Zombie. Csak hogy az ismertebbeket említsem.